Még egyszer elhinni a hentesnek...

Voltak idők, amikor mesteremberek őrizték a mesterségek becsületét. Mondjuk úgy: nemcsak szakmájuk művelői, hanem szakmájuk becsületének őrzői is voltak a szakik. Nem azért nem lopták ki a meszet a sóderből, mert féltek a felettesüktől, hanem azért mert féltek saját lelkiismeretüktől. De ezt a passzust mintha törölték volna legtöbbünk nagy közös és képzeletbeli munkaköri leírásából. Ma külön mesterség szakmák becsületét őrizni. Álmesterség a maga módján. Mert aki képtelen művelni leginkább az ellenőrzi. Az ellenőrzés jogosítványa pedig hatalom, a hatalom játszótere pedig a politika. Így jutunk el oda, hogy az ügyetlenség, a töketlenség és a kontárkodás jelentik ma a legígéretesebb képességeket azok számára, akik sokra szeretnék vinni. Szűkebb pátriánkban ma többen szeretnének mesterségeket ellenőrizni, mint művelni azokat. Mert most már a kölyköket is sikerült totál meghülyíteni.

Mellékelt fénykép 2010. decemberében készült egy angliai városban. A régebb még nálunk is ismeretes fellógatás praktikáját örökíti meg. A gyakorlat lényegében annyit jelent, hogy a nehezebben puhuló húsú állatokat, leginkább vadakat még kizsigerelés előtt fellógatták néhány napra. Ily módon indult be a biológiai bomlás egyik formája, mely révén az állat húsa puhább és szaftosabb lett.

Én most inkább nem kérem ki hazai sterilitásügyi ellenőrök véleményét, hogy ugyanez a gyakorlat hány törvényt és szabályt sértene szűkebb pátriánkban. És azt sem, hogy a megannyi szabálysértés konstatálásától a szabálysértő szabályszerű likvidálásáig terjedő jogi procedúrában hány mesterségellenőrzéssel megbízott hivatásos töketlen kell részt vegyen a munkavégzés egyszerű látszatáért. Mert, amint azt az imént már tisztáztuk a valódi munka az valódi mesterségek és valódi mesteremberek asztala.

De térjünk vissza az angliai hentesre, aki a nyulat és a fácánt fellógatta üzlete kirakatának sarkába. Az épület homlokzatán álló felirat szerint már a hentes felmenői is ugyanezzel foglalkoztak: házilag gyilkoltak le (home killed), dolgoztak fel és értékesítettek állatokat. Minálunk a puszta gondolatról is tájékoztatni kéne a sterilitásügyi hivatalt (ahogyan azt egy nagyszerű szakács és szakíró nevezi) és a vétket valószínűleg csak nyilvános gyónással lehetne kiváltani.

De miért nem szállták meg szegény angol hentest az ellenőrök? Mert a rendőr apja is azon a juhászpitén nőtt fel, melyhez a rendőr nagyanyja jelen hentes nagyapjától vásárolta az állati alkatrészeket. És a nagyi megkérdezte a hentesnagypapit, hogy friss a vese? És a hentesnagypapi azt mondta: friss a vese! És nagyi ezt elhitte. Így aztán kialakult az a regula henteséknél, hogy csak a friss vesére kell azt mondani, hogy friss. A mi hentesünk pedig egy többszáz éves épületet és ilyen regulák gyűjteményét örökölte szakmája műveléséhez. És ha ő azt mondja, hogy a bélszín érlelt, akkor az érlelt. Ezért nem kell őt ellenőrizni.

Ezzel szemben nálunk túlságosan hosszúra sikeredett az az időszak, amikor a méltatlanul csak politikai elitnek nevezett csűrhe nemcsak az apáktól örökül kapott regulákat kótyavetyélte el - anélkül hogy hozzátette volna a maga szellemi produktumát eme regulákhoz – hanem szemrebbenés nélkül eladta volna az apját is.

Ergo ott vagyunk, ahol vagyunk. Nem tudunk írni mert nem tudunk olvasni, de a folyamatot ellenőrző hivatásos töketlenek szerint minden rendben megy. Nem tudunk főzni, mert nem tudunk enni sem, de a folyamatot ellenőrző hivatásos kontár szerint rendben megy minden. Nem tudjuk, hogy bajban vagyunk, mert soha nem voltunk igazán jó helyzetben. De a hivatásos székely főkontár szerint szabálysértés nem történt. De hogy a búsba történjen szabálysértés, amikor az égvilágon semmi nem történik? De legalább ellenőrzött körülmények között nem történik semmi.