2016. április 7., csütörtök

Stimate domnule Attila...adică Otilo, și eu cu cine să votez?

Nu m-aș permite să-mi fac asemănare cu Stephen Hawking și ecuațiile lui despre Univers, dar dacă îm permiteți, am și eu ecuațiile mele despre Universul... așa mai sumbru de soarta noastră de maghiar din România.


Vă adresez așa... pur și simplu...
N-o să vă tutuiesc, pentru că respect vârsta.
N-o să vă scriu în limba maghiară, pentru că respect mai mult limba maghiară... însă efortul meu de de a vă scrie în limba română NU este un dispreț la adresa limbii române, din contră... este felul meu de a vă spune domnule Otilo, că pe această limbă ne înțelegem mai bine. (Deși am rămas corigent din limba română în clasa a unsprezecea.)


Stimate domnule Otilo Verestóy,
revenind la ecuațiile mele tot am rezultatul, că acolo în UDMR (RMDSZ) este/există un om în umbră. Haideț să-l numim Tata. Și am convingerea, că dumneavoastră îl cunoașteți pe acest om... Da, se poate să nu-l cunoașteți, dar dacă din întâmplare îl cunoașteți, am eu rugămintea să-l transmiteți întrebările mele... Vă rog eu din suflet.


Pentru că lucrurile nu sunt OK cum stau în momentul de față, dar sper că afacerile dumneavoastră merg bine.
Și este vorba despre intenția mea de a vota pe cineva, sau a nu vota. De pildă sunt aicia cei 25 de ani de politică ”conviețiutuore” - cum vă place vouă sau Omului din umbră – să-o numească. Cea ce nu este altceva decât politica de a menține capitalul UDMR în mișcare. Nu cumva cunoașteți Omul ăstă din umbră?
Domnule Otilo! Politică care de altfel nu este bun pentru altceva... Nu avem autonomie, pentru că nu am reușit să-l convingem pe frații noștri români despre folosul autonomiei... deși am avut 25 de ani la dispoziție


Stimate domnule Otilo, întrebați-l pe acest om, pe Tata, în caz că-l întâlniți...
În afară că această politică de "conviețuire" a fost bun pentru a menține capitalul UDMR (RMDSZ) în mișcare, a fost bun și pentru altceva?
Omul din umbră, Tata, timp de 25 de ani, tot a obținut imunitate politică prin spinarea tinerilor. Anul ăsta nu-o să votez pe tinerii udemeriști... Pentru că nu-l vreau pe Tata. (De altfel am peste 1000 de prieteni pe Facebook)


L-aș vota... adică aș vrea să-l văd pe listă pe Nagy Zsolt, Markó Attila, Antal Árpád, Ráduly Robi, ș.a.m. d. Au ăștia ceva în comun? Mă întreb...


Dar anul ăsta n-o să votez UDMR-ul. N-am nici-un folos de Tata. D-le Otilo... vă rog eu din suflet, să-l transniteți pentru Tata!


Egészséget d-le Otilo!


Din partea bucătarului,
Orbán Ferenc

2014. november 19., szerda

Kedves romániai összmagyar képviseletem, vagy mi a tököm vagy: Craiova megye hogy van?

Engem vegyél le a listádról! Most!
Eltelt huszonöt év... Ennyi idő alatt ha székely ember felesége lett volna olyan a férjével mint te viseltettél úgy általában a székelyekkel, akkor az már az ötödik esztendőben kigittelte volna az asszont. És most már szabadulna... De hiába is mondom neked a fogalmat, hogy „szabad”.
Halogattam, nyelegettem, hittem és szoptam... de többé nem fogok! Én most gittellek ki. Lenyomod a segged ide, erre a zsámolyra és befogod azt a büdös nagy pofádat. Most én beszélek, mert ez az én blogom. A postaládámat, az újságomat, az internetet szennyezed, de a blogom, az az én kis szeletem a világból, és azt nem fogod szennyezni. Azt én fogom szennyezni trágár szavakkal és éles rálátással. Az én blogom az én váram, az én váram az én házam... Ház van, haza nincs. Itt nincs, ebben a büdös országban nincs haza, mert széttalicskáztátok, a Tátá a Nagyfiú és Székelyszentlélek nevében Pont. Ámen sincs. Haza lassan már csak a neten van. És momentán a net a ti legnagyobb ellenségetek.


Tisztázzuk a fogalmakat: nem beszarok, hanem leszarom! Nagyon magasról. Két év múlva nem leszel bent a Román Parlamentben? Na most figyelj, de nagyon: LESZAROM! Szükséges rossz... ezen már vagy tíz éve túl kellene lennünk. Hogy legalább egy parlamenti ciklust kollektíve kihagyunk. Persze tíz évvel ezelőtt még élt a remény, nyájasan is rád lehetett volna beszélni egy kis önkritikát, egy kis megtisztulást, mert még jólneveltnek tűntél. De nem, Te nem... te pontosan tíz évvel ezelőtt habzó szájjal vetetted bele magad a még megrontatlanba és megrontottad. Tudom mert ott voltam és láttam. Csak amúgy dagonyáztál a biankó lelkiismeretekben. Fiatalítást ígértél miközben rekrutációt rendeztél. Mindenkit bedaráltál a rendszerbe. És azóta is mindenkinek fogod a tökeit. A saját fajtád fiainak fogod a tökeit. Még annak is, akinek két pár van belőle.


Most már tudom, hogy téged másképp nem lehet megtisztítani a rákfenétől csak úgy, ha megvonom a táplálékot az elburjánzó rákos sejtjeidtől. Légy erős! Ez azt jelenti, hogy elsősorban tőled vonom meg. Étlendöglesz? Hát étlendöglesz... Tárgyald újra a viszonyodat a rákos sejtjeiddel, amiket magaddal cipelsz. Mondom úgy is, hogy értsd: szabadulj meg a komcsi gazemberektől a legfelsőbb vezetésben. Menj szembe velük... nem lesz könnyű, de meg tudod csinálni... saját húsodból, saját véredből kell beáldoznod, de sajna ez a fejlődés záloga. És fejlődnöd márpedig kell, kedves romániai összmagyar képviselet – vagy mi a tököm – mert momentán te vagy a leginkább feudalista rendszerben működő román pártok egyike. A PSD a helyi kiskirályaival még überel, de fel kell kötnie a gatyáját.




A magam részéről mától (2014, nevember 20.) fogva leszarom! Te nem fogsz engem ezután megijeszteni azzal, hogy nem lesz a romániai magyaroknak parlamenti képviselete. Hát baszd meg tesó: az angliaiaknak sincs, a németországiaknak sincs, a franciországiaknak sincs, a kenyaiknak sincs mégis élnek. Lassan már többen mint itthon. Én látom: élnek, mert heti rendszerességgel beszélek valamelyikükkel. Sőt, talán boldogok is. És ha egy fikarcnyit is szembenéznél az elmúlt huszonöt évvel, akkor beismernéd, hogy ők valamiért egy romániai összmagyar képviselettel – vagy mi a tökömmel – bíró helyzetből egy európai összmagyar képviselettel nem rendelkező helyzetbe tették át a tyúkszaros életüket. A kis tyúkszaros kőműves, fodrász, pincér, autómosó életüket. És ha szembenéznél magaddal, akkor azt is látnád, hogy az ők távozásukban rendesen benne volt a te kezed is... ugyanaz a kezed, amelyikkel a legvitatottabb lelkiismeretű ország legkétesebb alakjainak kezét ráztad meg egy asztal fölött, aminek a fiókjába csendesen becsúsztattátok a bármikori autonómiáról dédelgetett románai magyar álmot. Azon is bő öt éve kellene már túllennünk. És ti még mindig azzal jöttök, hogy lesz-e romániai magyar parlamenti képviselet. De most őszintén, nem sül le a pofátokról a bőr?


Tudod mit? Lehet hogy ez új számodra, de egyszer én is majdnem étlen döglöttem. És pontosan miattad. Mert a munkahelyemet, az utolsó független romániai magyar napilapok egyikét gátlástalanul felzabáltad. Fejem fölé tettél egy Mórickát, aki egyszer egy döltbetűsben leírta azt, hogy Craiova megye. És ezt komolyan is gondolta. És akkor ilyen Mórickákkal a hadaitok élén jöttök és a lelkiismeretemre akartok beszélni? Most őszintén? Ti melyik világrészen éltek? Viszont Craiova megye azóta szimbolummá lépett elő nálam: Ott élnek azok a romániai magyar politikusok, akik számára Európában nem jutott szakma, Romániában nem jutott szavazat, Erdélyben nem jutott hely, Bukarestben pedig nem jutott tisztség.


Szóval ti engem mától fogva ne képviseljetek. Ne is vegyetek a szátokra mert, őszintén mondom, én szégyellek benneteket. Ez komoly... Nekem az a rémálmom, hogy egykori, tulceáról származó nagyrabecsült kollégám képzeletében veletek egy társaság vagyok. Ha lesz annyi vér a tökötökben, hogy szembemenjetek a nagy öregekkel, talán újra megfontolás tárgyává teszem a viszonyunkat. Én tudom: az ők kezükben van a pénz és a ti golyóitok. Nálatok viszont potenciális szavazatok vannak. Lehetnek, ha akarjátok. Ha háború lesz áldozat is lesz, hullni fog a férgese... de gondoljatok az eredményre.









2014. január 22., szerda

Vive le beurre!

Arra, hogy Hargita megyében csak kevés jó vajat gyártunk - ha gyártunk egyáltalán - már nem mentség a világpiaci tendencia. Íme megfordult a világ:


És hogy is van ez? Ha megyei szinten csupán X mennyiségű tejzsírt dolgoz fel Y számú feldolgozó, attól még nem lesz jó vajunk ha létrehozzuk az Y+1-ik számú feldolgozót is. Nem is tudom... ebbe a nagy hagyományoskodós brainstormingban senkiben nem merült fel, hogy talán a tejzsír mennyiségének növelésével csodákat lehetne elérni... és a keresztúri vaj összetevői között (szerintem egyedülálló módon a világon) sem kellene szerepelnie a víznek. (Esküszöm... írja a csomagoláson)
Mert oké, hogy a vaj legyen finom... de a konyhában - az enyémben speciel - be kell töltenie a természetes emulgeáló szer szerepét is. És hiszitek, nem hiszitek a multinál kapható 80%-os lengyel vaj e funkciók tekintetében kenterbe veri bármelyik megyénkbelit... olcsóbban!

Szóval, aki nem értené, annak artikuláltan is mondom: több tejet kell termelni, a vajat pedig naponta köpülni, nem csak akkor, amikor a gép elindításához szükséges mennyiség összegyült, mert akkor a végtermék jobban hasonlít a túróra, mint a vajra és azt a fehér vajmártást, amit ebből lehet kihozni... na egy éven keresztül azzal etetném a tejgyárost, aki azt kiadja a kezéből. 


Füstölt foltos tőkehal, kelkáposztás krémkrumpli, bevert tojás és - amitől idevágó a kép - mustármagos fehér vajmártás a beurre blanc.







2013. november 14., csütörtök

Lesz-e Csíkban lóerőfeszítés?

Port felverni nem lehet csak úgy... Ahhoz segítség kell. És vagyunk néhányan, akik az átlagnál nagyobb sikerrel verjük fel a port. Ha még össze is fognánk, netán szinkronizálnánk a porfelverésre tett erőfeszítéseinket... hát akkor igazán fel lehetne rázni ezt a porfészket, amely jelenleg... – hogy is mondjam? – parkolóőrök és játékos kedvű, forgalomrajzoló al- és felporgármesterek paradicsoma.
Teslovan Ádi és Cseh Öcsi idén szó szerint verték fel a port kies városunk körül. Padlógázzal. Ott voltak Szebenben, ahol nemzetközi singgel mérték a ralitudást és ott voltak Udvarhelyen, ahol – mondjuk ki tisztán – egy kicsit a hegyen inneniek becsületéről volt szó a hegyen túliak sikeres raliszervezésével szemben. (Természetesen mérhetetlen öröm, hogy volt egyáltalán Hargita Rali, függetlenül attól, hogy a névadó hegyen innen vagy túl volt a zárt park, de a települések közti álharc megadja egy-egy kijelentés kontrasztját, na. Az udvarhelyieknek jár a gratuláció. Pont.)


Csak csendben kérdezem... nem-e kellene jövőben a Teslovan-Cseh páros erőfeszítéseire hangolódnunk, hogy még sűrűbb porfelhőket kavarjanak. Csapatként. Csak egy kicsit gondoljunk arra, hogy az autózásnak balkettős, tapsolós kanyarai is vannak. Magyarán van autós élet a polgármesteri hivatali forgalomrendezés és Cityparkingon túl is. Igazi autós élet.


Persze, mindenki azokról az eredményekről beszél, amelyeket a csíkszeredai ralicsapat a pályán futott meg. Én egy kicsit, azokról az eredményekről beszélnék, amelyeket előtte tettek le az asztalra. Mielőtt Ádi és Öcsi a rajtvonalhoz gördítették volna a gépet, tulajdonképpen már nyertesei voltak legalább egy futamnak. A válsággal, a közönnyel és a csíkszeredai ralimúltat emésztő kegyetlen feledékenységgel futottak versenyt... és győztek. Összegrundolták a „pénzt, paripát, fegyvert”... és rajthoz álltak.

Namármost. 2014-ben egyetlen csíkszeredai sikeres vállakozó se mondja, hogy a lóerő megszállotja, ha nem segít az egyetlen fennmaradt csíki ralicsapatnak abban, hogy felverjék azt a nevezetes porfelhőt.
Mitfahrer
(aka Orban Ferenc)

Ezt a képet Öcsike facebook oldalán találtam. 

A szerzői jog a szerezőt illeti meg.

2013. február 24., vasárnap

Rendben, hogy autonómia, s az NHPH?


Itt ne, elautonómiázgatunk a vasárnapi mise után egy pohár köményes ízesítésű, eszencezett szesz mellett, és megállapítjuk, hogy nincs ez így rendjén... a májunk nem bírja az eszencet... a gyomrunk meg a politikát. 

Mi van, ha van?

Senki nem mondta, hogy van... azt sem, hogy nincs, de pur hipotetice tegyük fel, hogy van egy – pestiesen mondva – RMDSZ-hez közel álló, jelentéktelennek egyáltalán nem mondható tőke (Egy kicsit marxi, de csak annyira, amennyire marxi lehet valami, ami közel áll az RMDSZ-hez ugye.) Persze lehet, hogy nincs is... de mi van, ha van? Ha meg nincs, akkor a Föld tulajdonképpen lapos és négy teknősbéka tartja a hátán. S ha már feltételesen van, akkor feltételesen akkora lehet, mint az elmúlt 23 év során Hargita megyéből eltűnt erdők gömbfa-anyagban köbözve, nyersanyagárba megszámítva nemzetközi piacilag. Én cirka erre tenném...
Tehát van tőke, van annak mérete és kénytelenek vagyunk axiomatikusan elfogadni, hogy ez a tőke viselkedik valahogyan... van neki bihév-je... és ebben nem különbözik a többi magafajtától: mozgásban kíván maradni és gyarapodni szeretne.
Ha sikerül válaszolni arra a kérdésre, hogy az elmúlt több mint két évtizedben milyen módon kívánt mozgásban maradni és gyarapodni ez a felhalmozott tőke (ami egy kicsit marxi, de csak annyira, amennyire marxi lehet valami, ami közel áll az RMDSZ-hez ugye), hosszú sor, eleddig magyarázat nélkülinek látszó kérdésre sikerül majd válaszolni. Tény, hogy ez a tőke mozgatóinak töketlenségéből kifolyólag képtelen a szabad piac szabályai szerint gyarapodni és mozgásban maradni... ezt a tőkét intervenciósan, mindig kormányzati döntésekkel kell pátyolgatni és mozgásban tartani. Ugyanis a normál tőke szabadpiaci szerepeltetése kockázattal jár, folyamatos fejlesztést igényel, ahhoz pedig tudás kell, egyszóval macerás... míg az intervenciósan mozgásban tartott tőkéhez csupán politikai legitimáció... az pedig Székelyföldön beszerezhető, de persze nem árt egy a mindenkori román kormányhoz közel álló nyelvhadsereg sem.

Az Almási barlanghasonlat és a vlöhicai kohó Prométeuszai

Mi székelyek, továbbra is féljük azt a fogalmat, hogy „román”. Mi mindentől visítunk, ami román... nem akarjuk megismerni, nem akarjuk megérteni, egyáltalán nem akarunk érintkezni vele. Sem kilencvenöt, sem pedig huszonhárom esztendő alatt nem kezdtünk semmit a „román” fogalom által okozott frusztrációinkkal, mert nemhogy megoldani de még artikulálni sem tudjuk a problémánkat. Persze, hogy nem tudjuk artikulálni, mert nálunk még mindig büszkeségi kérdés, népnemzeti kollektíve natív hülyeség a román nyelv nem ismerete.
És egyben piac... Románia egyik legnagyobb üzletága a székelyek félelme, frusztrációja és tájékozatlansága. Mert jó nekünk azt hinni, hogy Bukarest az nem délen, hanem lent van... a pokol bejáratához közel, ahol háromlábú, háromszarvú mutánsok élnek emberek helyett, ahol megszűnnek a civilizáció játékszabályai... és ahová nekünk, fiataljaink soraiból szelektált és kontraszelektált egyedeket kell küldenünk, akik onnan havonta elhoznak egy kis tüzet a mi vlöhicai kohónkba. Mert mi azt gondoljuk, hogy az egyetlen élhető hely, már-már földi mennyország az Székelyföld, melynek Prométeuszai havi sajtótájékoztatón arról számolnak be, hogy képviseleti munkájuk során, soron kívül, óriási harcok árán, miként sikerült pénzt szerezni a csíkszentretteneti Guruzsházi Jögöcse emlékplakettjére. És pénzt szerezni mindenre, ami egy kicsit elvakít és segít késleltetni a valósággal való keserű szembesülést. Hát ugye, hogy be kell szarnia az emberfiának. Ha viszont engem kérdeznek... szerintem ezek az emberek, a mi képviselőink alapvetően bukarestiek, akik időnként hazajönnek egy kis tüzet érő hazugsággal és visszamennek aranyat érő legitimációval, ami végső soron a mi tájékozatlanságunk és a tájékozatlanságba való beletörődésünk produktuma.
A feltételezhetően létező, RMDSZ-hez közel álló tőke (ami egy kicsit marxi, de csak annyira, amennyire marxi lehet valami, ami közel áll az RMDSZ-hez ugye.) számára ez az ideális állapot.


Székelyek, a társadalmi szerződés és Baba Mária

Mi a mi társadalmi szerződésünk? Az a hajlandóság, hogy bárkinek fizetünk szavazatunkkal vagy napi nélkülözéssel, aki nem mondja szemünkbe, hogy tudásunk szart sem ér, munkamorálunk a béka segge alatt van. Bárkinek bármit fizetünk, aki mondókáját úgy kezdi, hogy „ti vagytok a legjobbak, a legokosabbak csak titeket a nagyromán többség kizsákmányol és szíja a véreteket...” Ez minket lázba és izgalomba hoz, olyannyira, hogy nem is vagyunk kíváncsiak a valóságra. Hát ez a mi nemzeti G-pontunk.
Miközben ott tartunk, hogy Székelyföldet Románia „szegény” besorolású Hargita és Kovászna megyéje alkotja, az adózási fegyelmünk példás épp csak az összeggel van egy kis gubanc. Autonómia szempontjából viszont majdhogynem teljesen mellékes, hogy Székelyföld el tudná-e tartani magát vagy sem. A kérdés teljesen másképp tevődik fel: az RMDSZ-hez közel álló tőke képes lenne-e fennmaradni és gyarapodni autonóm Székelyföld határain belül, vagy képes lenne-e Székelyföld határain kívüli prériken a szabad piac szabályai szerint megélni és újratermelődni? Aligha. Az RMDSZ-hez közel álló tőke (ami egy kicsit marxi, de csak annyira, amennyire marxi lehet valami, ami közel áll az RMDSZ-hez ugye) létének alapfeltétele, hogy a székelyeknek ellenségekre utaló árnyak jelenjenek meg a barlang falán... hogy definiálható és mérhető legyen a szar, amiben vagyunk különben értelmezhetetlen lenne a kivezető út négyévente gondosan frissített illúziója. Minél sötétebbek a hétköznapjaink, annál nagyobb szükségünk van az illúziókra... ugyanakkor annál élesebbek az árnyak is a falon.
Tehát világos ugye? Az RMDSZ-hez közel álló tőke (ami egy kicsit marxi, de csak annyira, amennyire marxi lehet valami, ami közel áll az RMDSZ-hez ugye) számára úgy kell Bukarest, mint egy darab kenyér... ennél fogva több magyarázatra nincs is szükségem, ne tessék hosszasan részletezni kisebbségvédelmi argumentumok mentén (mi van, én nem lehetek nyelvileg nagyonhülye?), hogy az RMDSZ miért marad távol az autonómiatüntetéstől. Minden olyan törekvés, ami e tőke legitimációs hátországát egy picit is függetlenítené Bukaresttől az halálra van ítélve...

Az én autonómiám - hogy legyen köztünk valami 

Segédfogalom bevezetése szükségeltetik: a nemlopási hajlandóság populációs határértéke (NHPH): ami nem más mint az a legnagyobb társadalmi csoport amelybe egy egyén beletartozik és még nem hajlandó lopni tőle. Példát mondok: gyűjtést szervez az utca köztéri szemeteskukák vásárlására. Gizi gyűjti a pénzt és maradéktalanul elszámol vele. A program sikerén felbuzdulva az egész falu gyűjtést szervez... ugyanaz a Gizi gyűjti a pénzt és maradéktalanul elszámol vele viszont a kukagyártó két kuka árát visszajuttatja Gizinek, mondani sem kell, hogy azt a két kukát soha a büdös életben nem szerelték fel középtízen. Na kérem szépen Gizi NHPH-ja az utcai szomszédság. Pénzben kifejezhető társadalmi szolidaritása ennél tovább nem hord.
A problémák akkor kezdődnek, amikor az egyén NHPH-ja kisebb, mint az a társadalmi egység, amelynek pénzével tisztségi hatáskörből kifolyólag rendelkezik – lásd Gizi és az egész falu esete.
Nos momentán egy olyan országban élek (Egyesült Királyság), ahol a pénzekért felelős emberek NHPH-ja messze nagyobb annál a csoportnál, amelynek pénzével rendelkeznek. Emitt például a híres angol egészségügyi rendszer, az NHS... ahol az első tüsszentésre az igen magas NHPH-val bíró angol dokik nem írnak fel antibiotikumot (még komámasszony alapon sem, és azért sem mert ezért szép prémiumot kapnak a gyógyszergyártól), ergo a felnövő nemzedék nem gyógyszerfüggő és nem csapolja az egészségügyi rendszer kasszáját, ergo marad pénz kutatásra, marad pénz a kórházak hatékonyságának növelésére. Egészségesebbek mint mi, és születésnél várható életkoruk lényegesen magasabb mint a miénk (ezt csupán a felsorolandó ellenérvek elhárítása végett mondom).

Tehát az én autonómiám azzal kezdődik, hogy elfogadjuk az NHPH létezését, beismerjük, hogy többségünk NHPH-ja igencsak megkísérthető és intézményesen is beismerjük, hogy óriási szarban vagyunk. És akkor lehet dolgozni a kivezető út megépítésén. Viszont utat csak akkor építünk, ha a pénztárnál ülő fiatalember NHPH-ja kiemelkedően magas és ezt speciel nem Borbély vagy Veresstóy állapította meg róla.
És az én autonómiám azzal folytatódik, hogy szabályok szerint fizetünk be és szabályok szerint veszünk ki pénzt a kasszából, és a kasszát hiba lenne annál nagyobbra méretezni, mint amekkora általában a térség átlagos NHPH értéke. Nekem nem azért kell autonómia, hogy egycsapásra fényűzőbben éljek – hiszen egy bármilyen pénzügyi függetlenedés valószínűleg csődközelbe sodorná Székelyföldet – hanem azért, hogy egy magasabb szintű társadalmi szerződés képe (na jó, sznob leszek: reprezentációja) alakuljon ki a fejekben, ami beékelődik közém a Casa Poporului és Nea Gigi közé. Miért? Azért mert az elmúlt huszonhárom év során kiderült, hogy Nea Gigi NHPH-ja a saját jó édes anyjáig sem terjed, a Casa Poporului pedig a válogatott Gigik gyűjteménye, akik az alacsony NHPH-jukon túl még a körzeti köpőversenyt is visszakézből nyerik...
Ma a közéleti székely menőzés nem más, mint annak a képességnek a bizonygatása, hogy ki tud pénzt „intézni” Bukarestből, ez a mi nemzeti sportunk, „az intézés”, aminek nagy valószínűséggel meg volt a helye és szerepe bő 15 esztendővel ezelőtt, de negyedszázaddal a rendszerváltás után lépni kéne már valamit, egy kicsit igényesebb nemzeti sportot feltalálni mint az intézés... mondjuk itthon és fiatalosan beszólni Borbély miniszter úrnak, amikor annak verespatakozni támadt kedve... csakhogy ötleteket adjak nemzeti sportokra... de akár eme magasabb szintű társadalmi szerződés elemeit is összehordhatnánk nemzeti sportilag. 

A mű szignálásának égető vágyától vezérelve, kiváló tisztelettel,
Orbán Ferenc
szakács