2013. január 29., kedd

Jelentem: a lé megérkezett


Íme, néhányan értik az idők szavát. Londontól 40 mérföldre délre egy bevásárlóközpontban bukkantam rá emerre az I heart Pinot Grigio-ra. Fordítom meg, hát rékási... Ahogy mondom Cramele Recas 
Tudni kell: hogy az angolok nem termelnek bort (azaz egy keveset igen, de bár ne tennék) de Európa egyik legnagyobb borfogyasztói... Hiába na... a kilencvenes évekbeli gasztroforradalom egyik velejárója... Azóta aki teheti ide hordja a borait... válság ide, válság oda a szigeten a tisztességes konyhának és a tisztességes bornak van piaca. 

És az angolok tudnak kortárs borokat inni: savakban ízekben gazdag, könnyed illetve komplex borokat. Ez jellemzi az alsóközép-kategóriás, 10 font alattiakat is és igencsak bő a kínálat belőle. Ebben a kategóriában minden ország felsorakozik Olaszországtól Ausztráliáig. 

Nos... ha egy romániai bortermelő ebbe a kategóriába pozicionál egy portékát igencsak tudnia kell, hogy mit művel. (Magyar próbálkozást például még nem láttam) És úgy fest, hogy ez a társaság tudja... legalábbis az brit forgalmazó tudja a cégért és a rékásiak tudják a bort: 

A nedű maga:
Nyoma sincs benne az otthoni palackoktól megszokott nehézkességnek, túlérettségnek... savasságuk és ízességük fénykorában érlelték borrá ezeket a szőlőszemeket... nem tudom hogyan, de valóban citrusra emlékeztető ízeket és illatokat rejt. Amit nem ír a címke, de én odateszem... egy kis fanyar egres és ribizli is van a dologban... olyannyira könnyed, hogy majdhogynem csak és kizárólag halételhez tudom elképzelni, fehér húshoz, szárnyashoz egy kevéssel több mélység kellene. Megkockáztatnám... hogy egy kicsit túlságosan is könnyedre és aromásra sikerült, de ez legyen a legnagyobb baja.

Kevéssel több Kárpát-medencei sajátossággal akár egy kategóriát feljebb is léphetne... mondom én... 

Összességében egy nagyon kellemes és versenyképes meglepetés... £4.99-ért.