2016. december 12., hétfő

Én, a zsákutcalány

Elmentem szavazni. És most elmennék gyónni. Legszívesebben kezet mosnék tizedszerre, de legalábbis lemosnám a kezemről a tintát. A kék tintát. A piros-sárga-kékből a kéket. Vagy valamit. De nem tehetem… ez a tinta rajtam marad.
Az rmdsz-re szavaztam, és az az érzés kerített hatalmába, mintha a bájaimat adtam volna el fillérekért egy utca sarkán. Negyvenes férfiként egy zsákutcában. Jobbról egy romos épület tűzfala gátol meg abban, hogy kilépjek. Balról – az egyetlen járható kijáraton – székelyföld Danny Trejo-ja strázsál. Álláig csüngő bajsza alól, 26 évnyi rutinon csiszolt cinikus mosolyával tudatja, hogy „csak rajta keresztül”. … A Hargita druzsbakezű Machete 1-2-3-ja. Így egyben.
Tudom, most az én szavazatom fölött is pezsgőztök... Hát tegyétek, ha rávisz a lelkiismeret. Én a magam részéről pedig örvendek annak, hogy egy rejtélynek nem minősülő vajegyismeretlenes egyenletet sikerült megfejtenem. Bár ennyi elégtételem legyen, ha már gyáva féreg módjára elkótyavetyéltem állampolgári bújaimat és bájaimat.
Mi ez az egyenlet? Egyszerű: ebben a méltatlanul országnak nevezett geopolitikai képződményben a félelem a legnagyobb biznisz. A tömegek félelme... Ezt ma három entitás vitte tökélyre és vígan él is belőle: az ortodox egyház, a gyógyszergyártók és az rmdsz. Azzal fenyegettetek, hogy nem lesz magyar képviseletünk, miközben azzal kellett volna, hogy kommunista visszarendeződés lesz... és lett is. Magyarán elhitettétek, hogy a birtok legnagyobb ellensége a kisvakond, zászlóaljba szerveztetek, hogy levadásszuk, de cinikusan a barnamedve seggénél állították fel a magaslest. Most pedig elparolázgattok a barnamedvével. Hát gratula...
De nekem most ki kell mennem az emberek közé... azok közé, akiknek volt tökük nem szavazni. Ami persze ugyanúgy nem dícsőség, de lényegesen több mentség hozható fel mellette.
És akkor most mi fog történni? Haladunk tovább a lenini úton? Marad a Neptunon kikurválkodott jófiús mindenáronkormányzunk irány? Végső soron erre hatalmazott fel a nép. Végső soron bármire felhatalmazott a nép, amit most képesek vagytok kitalálni. És mi lesz azzal, hogy ne Bukarestben döntsenek az adólejeinkről? Vagy mi lesz a jólfelszerelt szakiskolai oktatóműhelyekkel. És jó román szokás szerint legalább hoztok egy törvényt, ami arra kötelezi a közigazgatást, hogy a nyelvi jogokról szóló törvényt be kell tartani? Netán ismét jön egy Dan Tanasa és a huszonegynéhány évnyi kiegyezős munkátokba beleszellent. Nem is... a szomszédos játszótérről átkapózva lepisili a gondosan kimunkált homokváratokat. Ez lesz? Vagy végre némi jövöképet is kicsikartok magatokból és a jesztegetésen kívül lesz is valami, amire szavazni lehet? Ennyivel azért tartoztok... még egy hétpróbás, repedtsarkú zsákutcalánynak is.
Orbán Ferenc
jegyzett zsákutcalány és szakács