Arra, hogy Hargita megyében csak kevés jó vajat gyártunk - ha gyártunk egyáltalán - már nem mentség a világpiaci tendencia. Íme megfordult a világ:
És hogy is van ez? Ha megyei szinten csupán X mennyiségű tejzsírt dolgoz fel Y számú feldolgozó, attól még nem lesz jó vajunk ha létrehozzuk az Y+1-ik számú feldolgozót is. Nem is tudom... ebbe a nagy hagyományoskodós brainstormingban senkiben nem merült fel, hogy talán a tejzsír mennyiségének növelésével csodákat lehetne elérni... és a keresztúri vaj összetevői között (szerintem egyedülálló módon a világon) sem kellene szerepelnie a víznek. (Esküszöm... írja a csomagoláson)
Mert oké, hogy a vaj legyen finom... de a konyhában - az enyémben speciel - be kell töltenie a természetes emulgeáló szer szerepét is. És hiszitek, nem hiszitek a multinál kapható 80%-os lengyel vaj e funkciók tekintetében kenterbe veri bármelyik megyénkbelit... olcsóbban!
Szóval, aki nem értené, annak artikuláltan is mondom: több tejet kell termelni, a vajat pedig naponta köpülni, nem csak akkor, amikor a gép elindításához szükséges mennyiség összegyült, mert akkor a végtermék jobban hasonlít a túróra, mint a vajra és azt a fehér vajmártást, amit ebből lehet kihozni... na egy éven keresztül azzal etetném a tejgyárost, aki azt kiadja a kezéből.
 |
| Füstölt foltos tőkehal, kelkáposztás krémkrumpli, bevert tojás és - amitől idevágó a kép - mustármagos fehér vajmártás a beurre blanc. |
