Engem vegyél le a listádról! Most!
Eltelt huszonöt év... Ennyi idő alatt ha székely ember
felesége lett volna olyan a férjével mint te viseltettél úgy
általában a székelyekkel, akkor az már az ötödik esztendőben
kigittelte volna az asszont. És most már szabadulna... De hiába is
mondom neked a fogalmat, hogy „szabad”.
Halogattam, nyelegettem, hittem és szoptam... de többé nem
fogok! Én most gittellek ki. Lenyomod a segged ide, erre a zsámolyra
és befogod azt a büdös nagy pofádat. Most én beszélek, mert ez
az én blogom. A postaládámat, az újságomat, az internetet
szennyezed, de a blogom, az az én kis szeletem a világból, és azt
nem fogod szennyezni. Azt én fogom szennyezni trágár szavakkal és éles rálátással. Az én blogom az én váram, az én váram az én házam...
Ház van, haza nincs. Itt nincs, ebben a büdös országban nincs
haza, mert széttalicskáztátok, a Tátá a Nagyfiú és
Székelyszentlélek nevében Pont. Ámen sincs. Haza lassan már csak
a neten van. És momentán a net a ti legnagyobb ellenségetek.
Tisztázzuk a fogalmakat: nem beszarok, hanem leszarom! Nagyon
magasról. Két év múlva nem leszel bent a Román Parlamentben? Na
most figyelj, de nagyon: LESZAROM! Szükséges rossz... ezen már
vagy tíz éve túl kellene lennünk. Hogy legalább egy parlamenti
ciklust kollektíve kihagyunk. Persze tíz évvel ezelőtt még élt
a remény, nyájasan is rád lehetett volna beszélni egy kis
önkritikát, egy kis megtisztulást, mert még jólneveltnek tűntél.
De nem, Te nem... te pontosan tíz évvel ezelőtt habzó szájjal
vetetted bele magad a még megrontatlanba és megrontottad. Tudom
mert ott voltam és láttam. Csak amúgy dagonyáztál a biankó
lelkiismeretekben. Fiatalítást ígértél miközben rekrutációt
rendeztél. Mindenkit bedaráltál a rendszerbe. És azóta is
mindenkinek fogod a tökeit. A saját fajtád fiainak fogod a tökeit.
Még annak is, akinek két pár van belőle.
Most már tudom, hogy téged másképp nem lehet megtisztítani a
rákfenétől csak úgy, ha megvonom a táplálékot az elburjánzó
rákos sejtjeidtől. Légy erős! Ez azt jelenti, hogy elsősorban
tőled vonom meg. Étlendöglesz? Hát étlendöglesz... Tárgyald
újra a viszonyodat a rákos sejtjeiddel, amiket magaddal cipelsz.
Mondom úgy is, hogy értsd: szabadulj meg a komcsi gazemberektől a
legfelsőbb vezetésben. Menj szembe velük... nem lesz könnyű, de
meg tudod csinálni... saját húsodból, saját véredből kell
beáldoznod, de sajna ez a fejlődés záloga. És fejlődnöd
márpedig kell, kedves romániai összmagyar képviselet – vagy mi
a tököm – mert momentán te vagy a leginkább feudalista
rendszerben működő román pártok egyike. A PSD a helyi
kiskirályaival még überel, de fel kell kötnie a gatyáját.
A magam részéről mától (2014, nevember 20.) fogva leszarom!
Te nem fogsz engem ezután megijeszteni azzal, hogy nem lesz a
romániai magyaroknak parlamenti képviselete. Hát baszd meg tesó:
az angliaiaknak sincs, a németországiaknak sincs, a
franciországiaknak sincs, a kenyaiknak sincs mégis élnek. Lassan
már többen mint itthon. Én látom: élnek, mert heti rendszerességgel beszélek valamelyikükkel. Sőt, talán
boldogok is. És ha egy fikarcnyit is szembenéznél az elmúlt
huszonöt évvel, akkor beismernéd, hogy ők valamiért egy romániai
összmagyar képviselettel – vagy mi a tökömmel – bíró
helyzetből egy európai összmagyar képviselettel nem rendelkező
helyzetbe tették át a tyúkszaros életüket. A kis tyúkszaros
kőműves, fodrász, pincér, autómosó életüket. És ha
szembenéznél magaddal, akkor azt is látnád, hogy az ők
távozásukban rendesen benne volt a te kezed is... ugyanaz a kezed,
amelyikkel a legvitatottabb lelkiismeretű ország legkétesebb
alakjainak kezét ráztad meg egy asztal fölött, aminek a fiókjába
csendesen becsúsztattátok a bármikori autonómiáról dédelgetett
románai magyar álmot. Azon is bő öt éve kellene már túllennünk.
És ti még mindig azzal jöttök, hogy lesz-e romániai magyar
parlamenti képviselet. De most őszintén, nem sül le a pofátokról
a bőr?
Tudod mit? Lehet hogy ez új számodra, de egyszer én is majdnem
étlen döglöttem. És pontosan miattad. Mert a munkahelyemet, az
utolsó független romániai magyar napilapok egyikét gátlástalanul
felzabáltad. Fejem fölé tettél egy Mórickát, aki egyszer egy
döltbetűsben leírta azt, hogy Craiova megye. És ezt komolyan is
gondolta. És akkor ilyen Mórickákkal a hadaitok élén jöttök és
a lelkiismeretemre akartok beszélni? Most őszintén? Ti melyik
világrészen éltek? Viszont Craiova megye azóta szimbolummá
lépett elő nálam: Ott élnek azok a romániai magyar politikusok,
akik számára Európában nem jutott szakma, Romániában nem jutott
szavazat, Erdélyben nem jutott hely, Bukarestben pedig nem jutott
tisztség.
Szóval ti engem mától fogva ne képviseljetek. Ne is vegyetek a
szátokra mert, őszintén mondom, én szégyellek benneteket. Ez
komoly... Nekem az a rémálmom, hogy egykori, tulceáról származó nagyrabecsült kollégám képzeletében veletek egy társaság vagyok. Ha lesz
annyi vér a tökötökben, hogy szembemenjetek a nagy öregekkel,
talán újra megfontolás tárgyává teszem a viszonyunkat. Én
tudom: az ők kezükben van a pénz és a ti golyóitok. Nálatok
viszont potenciális szavazatok vannak. Lehetnek, ha akarjátok. Ha
háború lesz áldozat is lesz, hullni fog a férgese... de
gondoljatok az eredményre.
