2011. október 14., péntek

Csőrepedés van és ti mégis azt kérditek: mi ez a bűz?

Február óta ma van talán a második vagy harmadik szabad péntek estém. Ugye, ilyenkor főz az ember magának egy lazacos, osztrigaszósszal finoman dúsított rizottót, elnyomtatja egy-két szelet könnyed, krémes túrótortával, mindkettőhöz kortyol időnként a friss mégis határozott kiállású, kacéran gyümölcsös, félszáraz, dél-kelet ausztrál chardonayból és eredményes pihenés reményében leül a fészbúk elé...
Mire beposztolják neki ezt meg ezt.


Szóval csőrepedés van s ömlik a sz@r... már megint 
Mondom magamnak, hívjuk csak fel a szakmai szervezet figyelmét erre az esetre, nem-e kéne a "politikai nyomásgyakorlás a sajtóra" fejezetet átnézni és mondani valami bölcset azok kedvéért, akik még hisznek az erdélyi magyar sajtó szabadságában (két ilyen nyugdíjas hölgyről én is tudok Csíkszeredában, a Tudor negyedben). Szóval beposztolom a linket a MÚRE üzenőfalára körítem némi felkérés ízű bevezetővel mondván, hogy akkor várjuk a bölcs szavakat az ügy kapcsán, állásfoglalás formájában bőven megteszi, megnyomom a "megosztás" gombot... Kihívó szavaimat úgy nyelte el a MÚRE üzenőfala, mint nonprofit szervezet a normatív támogatást... Egy kancsi betű nem jelent mag abból, amit nagy műgonddal bevéstem. 

És közben kénytelen vagyok ezt olvasni a MÚRE üzenőfalán:



"A szeptember 16-17-én Gyergyószárhegyen, a Kulturális Központban
megrendezésre kerülõ MÚRE konferencia témája: Magyar
szellemiségű, európai színvonalú újságírás Erdélyben."




Na, mondom: ez már megrendezésre kerülve volt elég rég, én kifejezetten örvendek, hogy ezt az erdélyi magyar zsurnalizmus ügyéért dolgozó újságíró urak és hölgyek megtetszették beszélni, de érzésem szerint egy-két problémát átugorva jutottak el eme nemes témához, előtte, belépő szinten kéne megoldani egy-két, alapvetően az erdélyi magyar újságírást érintő sarkalatos problémát.


Mert ugye az újkori erdélyi feudalizmus korában – úgy 1995-től napjainkig – nemhogy valamelyest világossá vált volna, de  egyre inkább elmosódik a határ a politikai marketing és a hírlapírás között. Ez pedig a vaddisznó politikusok és a töketlen újságírók találkozásának sajátosan erdélyi produktuma. (Itt pedig kénytelen vagyok bevallani, hogy a töketlen újságírói társadalmat egykoron magam is gyarapítottam) 
Olyannyira, hogy újságírók neve jelenik meg egyazon időben a barikád 
mindkét oldalán, napilap impresszumában, a MÚRE vezetőségi stáblistájában és magyarra emlékeztető nyelven írt, politikus által szignált napi eligazítólevelekben is. (Magam is megfordultam a barikád mindkét oldalán, de soha nem egyazon időben.)


És ha van valaki, aki a határok összemosásában felelőssé tehető az nem lehet más, mint aki a romániai magyar újságírás ügyét a zászlójára tűzte. Jó ideje úgy tűnik, hogy csupán azért, mert jól mutat. Jól néz ki pályázati űrlapok első bekezdéseiben.


Szóval meg kéne már szólalni... kedves MÚRE!