2011. május 4., szerda

Kedves naplóm III.

Kéretik nem keresgélni ezen oldalon a Kedves naplóm I., illetve Kedves naplóm II. című bejegyzéseket. Azok ugyanis nem születtek meg.  Ez a téma mindjárt a harmadik felvonással kezdődik, mert a téma maga az, hogy miért is kezdődnek bizonyos dolgok rögtön a harmadik fejezettel/felvonással/epizóddal. Mert ugye itt van ez a Bin Laden ügy... Ha a történteteket a médián átszűrt és általa dirigált időrendiségben nézzük, akkor az történt, hogy először az Amerikai Egyesült Államok mentegetőzni kezdett, amiért kinyírta elsőszűmú közellenségét, másodszor három hülye, köztük én is binladenes vírusokat terjesztettünk a fészbúkon, arról hogy hogyan ölték meg a terroristavezért, végül pedig Amerika kinyírta elsőszámú közellenségét. Vagy nem.

A kérdés – hogy valóban lelőtték-e Bin Ladent – csak addig foglalkoztatta a közvéleményt, ameddig valamelyik nagyonokos fel nem vetette a még súlyosabb kérdést, hogy állítólag Bin Ladennél nem volt fegyver amikor meglőtték. Két napja emberi jogi szempontból rágják ezt a csontot, amikor az előző szálat, még nem varták el, még senki nem adott megnyugtató választ arra, hogy megölték vagy nem? Most akkor kamu vagy nem? (Ezt már annó Gazsi is megtanította a fiának: úgy kell biciklit lopni, hogy egy volumenes de értékterlen dolgot kell reákötni (mondjuk egy zsák homokot), a "csenderurat pedig akkor mán a rakomány, és nem a bicikli fogja érdekelni")

Miközben e sorok iródnak a BBC 2-es csatornáján elemzők vitatják a Bin Laden-likvidálás ügyet. A stúdió díszlete csupa olyan fotókból áll, amelyeken diktátorok és közellenségek holttestei  (pl. Szaddam Husszein és Nicolae Ceausescu is) láthatók. Tehát a BBC még melegen tartja a kérdést, követelőzik és elegánsan nyilvánítja ki ama igényét, hogy némi képanyag is kellene ahhoz, hogy a közvélemény bizonyosságot nyerjen arról, amiről az Obama-kormányzat állítja hogy megtörtént. A BBC díszletének egy másik üzenete is van: bizonyíték arra, hogy diktátorok és terroristák holttesteinek bemutatása nem kelt zavargásokat, ami ugye az amerikaiak egyik alapérve arra, amiért nem tesznek közzé Bin Laden halálára vonatkozó képeket.

Én is azt gondolom, hogy azt az amerikai generációt, amelyet 3-5 éves korában nem a hétfejű sárkánnyal, hanem Bin Ladennel ijesztgettek, ideje volna megnyugtatni.

Hát engedtessék meg... ha a 2000. szeptember 11-én elkezdődőtt sztori megoldása tizenegy esztendő után a harmadik felvonással kezdődik, akkor én is megengedhetem azt a luxust magamnak, hogy kedves naplómat mindjárt a harmadik kapitólussal üdvözöljem.

És ha jól körülnézünk, észrevehetjük, hogy a felgyorsult világra való hivatkozással egész hosszú sor esemény mindjárt a közepénél, de legalábbis egyenesen a harmadik fejezettel kezdődik...
Itt van például a gazdasági világválság, ami Romániában de legalábbis Székelyföldön azzal kezdődött, hogy a többség szegény volt, aztán hivatalosan is szóltak, hogy a többség szegény lesz.

És itt van a romániai magyar sajtó szabadsága, ami ugye azzal kezdődött, hogy nem is volt, de most talán érdemben kezdtünk beszélni arról, hogy talán veszélyben van.
Amúgy tegnap, május 3-án a Sajtószabadság Világnapján egy szülővárosomban élő és alkotó kolléganő a fészbúkon tett közzé egy rövid bejegyzést arról, miként látja ő a sajtó szabadságát és saját pályafutását. Irigylésre méltó ugyanakkor megható szavak, amelyek mindenkit, aki hírlapírással foglalatoskodik meg kell hogy érintsen. A magam részéről ezúton is gratulálok neki.

Maradjunk még egy kicsit a székelyföldi sajtónál és a felgyorsult világ ama sajátosságánál, hogy egy hosszú sor dolog a harmadik lépéssel kezdődik. Ismerek egy székelyföldi lapot, amelyik esélyt adott új birtoklóinak és bitorlóinak arra, hogy kezdjenek is vele valamit mielőtt hiteltelenné teszik... Ők mégis először hiteltelenné tették, aztán majd valószínőleg át is szervezik...